Borders - NCT Taewin 18+ (by Hagu)

 Aztakurva (bocsánat). Hát idáig is eljutottam, ez az első önálló smutom.
Áhh el sem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy ez elkészült. Van ahol borzasztóan tetszik, de vannak olyan részei is, amiket borzasztónak találok. Remélem ti azért élvezni fogjátok!

Cím: Borders
Páros: TaeWin
Korhatár: 18+
Író: Hagu

Sosem voltam tisztában az emberi normákkal. Sohasem tudtam, hol van a határ, mindig udvariatlan voltam, örökké az emberek agyára mentem a saját stílusommal. Ez főleg Koreában volt probléma. Egy amerikai is udvariatlannak gondolt, hát a koreaik mit gondolhattak rólam? Amikor közöltem a családommal - minden gátlás nélkül, természetesen -, hogy meleg vagyok, azonnal kitettek a családi házból, hogy “Sátán, tűnj innen”. A vallásunkat is folyamatosan tagadtam, beszóltam a tiszteletesnek, minden parancsolatot akaratlanul is megszegtem, de egyáltalán nem tűnt rossznak. Nem igazán értettem meg, hogy mit mondok rosszul. Sosem tudtam, hol van a határ, mit szabad és mit nem. Van, akinek ez borzasztóan szimpatikus tulajdonság, van, akinek ez a világ vége. Ez engem ráadásul a végsőkig sem izgat. Imádom a jellemem, a saját tudatlanságomat, és hogy ez a tulajdonság a lehető legkevésbé hátrányos.

Szombat reggel arra ébredtem, hogy pizzát akarok enni. Nagyon. Borzasztó késztetésem volt, csak úgy a semmiből tűnt fel, és totál ok nélküli volt. De nekem muszáj volt pizzát ennem. Akár reggelire is.

Egy koszos lyuknyi lakásban lakok a belvárosban egy panelház nyolcadik emeletén. Csak ennyire volt pénzem miután kitagadtak a szüleim. Igaz, utána megszívtam magam pénzügyileg, de a szívemhez nőtt ez a lakás, mert minden szennyet itt éltem át az eddigi életemben, és már fura lenne máshol lakni. Legjobb barátnőm, Hani kisbabáját is itt segítettem világra. Ebben a penészes kis egérsarokban. A gyerek egészséges, én nem vagyok allergiás a penészre, úgyhogy maradhatok itt.

Kinyúltam magam mellé az éjjeliszekrényre, hogy fel tudjam hívni a közeli pizzázót. Az évek során annyiszor láttam a számukat a hazafelé vezető úton, hogy már fejből tudtam, de a biztonság kedvéért utána néztem az interneten.

Annyira azért nem vagyok vastag, hogy saját internetkapcsolatom legyen, de a szomszédban lévő gyorsétteremé elér a lakásomig, ezért rajtuk élősködöm.

- Jónapotmitadhatok - hadarta bele a telefonba egy női hang. Hát ezeknek sincs ideje.

- Csá - köszöntem bele a telefonba. Ha ők sietnek, akkor én egész ráérősen beszélhetek. - Egy harminchat centiset kérnék - magyaráztam lustán.

- Mi legyen a feltét? - ő is visszavett a gyorsaságából, mert érezhette a stílusomból, hogy velem nem fog gyorsan dűlőre jutni.

Sokáig variáltam a feltétekkel, legalább egyszer megváltoztatva, majd vissza mindegyiket, mire végre elengedtem, és leraktam. Nekem se veszik fel többször a mobilt.

Vasárnap lévén nem sok dolgom volt, a munkahelyem ilyenkor zárva van és a modellügynökség sem keresett egy ideje, talán ők azért, mert a legutóbbi interjún egy kissé elengedtem magam udvariasság ügyileg.

Felvettem az először a kezem ügyébe kerülő farmert és barátait, hogy azért normális fejjel meg öltözettel fogadjam a pizzafutárt, mert az is lehet, hogy jóképű lesz. Meg kell adni a módját. Viszont ha csaj, tuti nem fizetek neki.

A tükör elé állva beletúrtam a hajamba, és megállapítottam, hogy megint a végleteket ütöttem meg. Vagy kibaszott szexi vagyok ezzel a stílussal, vagy senkinek sem jön be ez a lepukkant,  rosszfiús, díszbuzi kinézet. Inkább nem is kéne foglalkoznom a külsőmmel, csak rossz dolgokra jutok vele kapcsolatban. De valahogy mégis ott ragadtam a tükör előtt, szórakozásból kihúztam a szemem, beállítottam a hajam és olyan ruhákat kerestem, amiben ellenállhatatlan vagyok. Csak a magam szórakoztatására csináltam, nem gondoltam, hogy később milyen szerencsém lesz vele. Arra riadtam, hogy fülsértően üvölt a kapucsengő. Idegesen trappoltam oda hozzá és beleszóltam.

- Nyolcadik - nyomtam be a gombot, hogy beengedjem. Amíg a futár felmászott, én arrébb rugdostam a cipőket, vagyis ez volt a tervem, de azt egy pillanatig se hittem, hogy csaknem fél perc múlva már a bejárati ajtón kopognak. Elég fitt lehet a kiszállítóm.

- Megyek, megyek már - kiáltottam neki és a széthagyott cuccaim között manővereztem az ajtóhoz. - Itt vagyok - nyitottam ki széles vigyorral, hogy elbűvöljem az ajtóban állót, de azt egy percig sem gondoltam, hogy ez pont fordítva fog történni.

A futár srác mintha egy halandó görög isten lett volna, hófehér, tökéletesen belőtt haja, hatalmas bambi szemei, amiben akár a végtelenségig el tudtam volna veszni, olyan arcélei, amin, ha végigsimítok, kibuggyan az ujjam vére, és harapnivaló nyaka volt. Az összes tökéletességet kifejező ikont rá lehetett aggatni, mindegyik pontosan rá illet. És egy hatalmas mázlim volt vele. Tuti meleg.

- Hawaii, harminchat centis? - kérdezte a tollával a homlokát vakarva. A hangjától ott helyben el tudtam volna menni, de azt inkább későbbre hagytam.

- Kínai, de biztos megvan annyi - vigyorodtam el. A srác néhány pillanatig még bámult rám, gondolkozva a hallottakon, majd még hatalmasabbra tágult a szeme, és a füle tövéig elvörösödött.

- Ezerkettő lesz - motyogta. Egyem meg a kis szűzies lelkét.

- Várj egy pillanatot - mielőtt még elmozdultam volna, végigmértem tetőtől talpig. Lustán, ráérősen és teljesen zavarbaejtően. Nem épp egy könnyen elfelejthető típus. - Nem akarsz addig bejönni? Biztos fárasztó volt idáig feljönni - invitáltam beljebb.

- Nem, köszi, hozzá vagyok szokva - tiltakozott azonnal. Beharaptam az ajkaimat, borzasztóan szeretném már látni magam fölött, vagy magam alatt, ahogy éppen meglovagolom, vagy ahogy a helyzet kínvánja.

- Azért addig gyere be, ne álldogálj itt  - ragadtam meg karját a szavaim nyomatékosítása érdekében, és behúztam magam után. Végigvezettem az előszobán és lenyomtam az étkezőasztalomhoz tartozó egyik székre.

- Remélem ma még nem kávéztál - perdültem be a konyhába, hogy varázsoljak neki valami az én hatalmas tudásommal.

- Mondom, hogy nem kérek semmit! - megfordult székestül, hogy rálásson a konyhámra.

- Oh, akkor - játszottam a tehetetlent, hogy elengedje magát. - Akkor csak odaadom a pénzt.

A futárom boldogan bólintott, én pedig a konyhapulton lévő tárcámért nyúltam, de miután onnan kivettem a pénz, nem a kezébe nyomtam, hanem mélyen a farzsebembe csúsztattam.

- Vedd el - vigyorogtam. A szöszi srác csak leesett állal bámult rám. - Besegítsek? - nyaltam végig az ajkaimon, lustán elmosolyodtam és felé sétáltam. - Szívesen teszem - a meglepetéstől még mindig fagyott fiú ölébe ereszkedtem, klasszikus lovagló ülésben. - Na vedd már el - ringatóztam, szinte lökdöstem a csípőmet rajta, tökéletesen éreztem, hogy egyre hegyesebb az öle. Egy ilyen jelenetben mindenki felizgul.

- Csak ki kell venned a farzsebemből - vigyorogtam egy nagyobbat lökve a csípőmön. A pizzafutár végigmérte a helyzetünket, majd azonnal lelökött magáról. - Ne-nem kell fizetni, csak engedj - nagyot koppantam a földön és tátott szájjal figyeltem a hosszú léptekkel elviharzó fiút. Egy ilyen eset után még soha senki sem lökött el. Főleg nem azok után, hogy ennyire felizgult.

Másnap este, rögtön miután beestem munka után az ajtómon, már nyúltam is a mobilomért, hogy rendeljek pizzát.

- Szia, egy harminchatos, songoku lesz - hadartam a mobilba, mellé mondva a címemet is. Miután megszakítottam a vonalat már rohantam is a szobámba, hogy valami elképesztően szexit vegyek fel, amiben fogadhatom a “vendégemet”.

Egy tíz perc után már hallottam is a kopogást. Nahát bejött a lenti kapun? Nem fontos, lélekszakadva rohantam az ajtóhoz, de odaérve lelassítottam és méltóságteljesen nyitottam ki.

- Szia, Winwin drága - nem az volt, akire számítottam. Az eggyel fölöttem lakó néni volt, akit máskor szívesen fogadtam volna, mert rengeteget segített nekem a nehéz, csóró időszakomban. Főzött rám, mosta a ruháimat, meg miegymás. De akkor nem éppen ő kellett nekem.

- Oh, csókolom - annak ellenére, hogy nem örültem neki annyira, udvariasan köszöntem neki, hisz ő a egyike a néhány embernek, akik maximális tiszteletet érdemeltek ki nálam. Mindössze három van, és ez az anyóka a legfontosabb. - Miben segíthetek? - erőltettem mégis egy mosolyt az arcomra.

- Látom, nem engem vártál, nem is zavarok sokáig - Elképesztően cuki, békás ráncokba redősödött száraz arca, amikor nevetgélni kezdett. - Csak hétvégén megyek a nyugdíjas klubbal utazni, és csak benned bízok, locsolnád a virágaimat, és vigyáznál Itára?

Ita a borzasztóan hosszú szőrös macskája. Szép, meg aranyos, de én allergiás vagyok az állatkülsőségekre, legyen az szőr, vagy toll, esetleg csillámpor.

- Persze, nagyon szívesen segítek - mosolyogtam, a néni meg a kezembe nyomta a pótkulcsait. Már be akartam csukni az ajtómat, mikor az anyóka elment, de mögötte egy szexi pizzafutár volt, akire eddig vártam. És aki valószínűleg végighallgatta a beszélgetésünket. Aki most leesett állal bámul rám.

Megint perverz vigyor terült el az arcomon.

- Nocsak, nocsak, végre megjött a pizzám?

- Nocsak, nocsak, tudsz te ilyen is lenni? - kontrázott rá rögtön, miután magához, tért a bódulatból, és engem ejtett bele.

Megragadtam a karját és behúztam a lakásomba. Ahogy az ajtó teljesen érintkezett a keretével, nekidőltem és az ajkaimra húztam a srácot. Nem ellenkezett, azonnal jobban hozzápréselt és falni kezdte a számat, mint valami kiéhezett vadállat. A fogai tépték az alsó ajkamat, de ahogy kibuggyant a vérem, eltüntette a nyelvével, majd azzal a lendülettel be is tört a számba.

Sok, sőt, rengeteg sráccal feküdtem össze az évek alatt, de eggyel sem találkoztam, akinek ilyen vad és domináns nyelvjátéka volt, úgy matatott, úgy hívta játékba az én izmomat, mintha egész életében ezt csinálta volna.

Amilyen gyorsan jött, olyan sebességgel vált el tőlem. Az egyik pillanatban még kent fel a fa felületre, a következőben már az állát törölgette vagy másfél méterre tőlem.

- Ezerkettőszáz lesz - mondta. A szemei továbbra is az ajkaimra tapadtak, de nem voltam képes megmozdulni az előző sokk után.

- A-ah asztalon van - motyogtam kótyagos fejjel. - De azt hiszem, ezért dupla fizetés járna... - tettem még hozzá.

- Ha ezért is fizetni szeretnél, akkor mondd meg a neved - vágott vissza, mire megint csak teljesen letaglózott. Hogy változott meg ennyire tegnap óta?

- Win… win - nyögtem ki a becenevemet. A futár bólintott, felkapta a pénzt, majd angolosan távozott a lakásomból. Félretolt az ajtó elől, és már nyitotta is ki, de elkaptam a kezét. - Azt hiszem nekem is tudnom kéne a nevedet - kértem.

- Taeyong - ejtette ki a száján sajátos hanglejtéssel. Elvigyorodtam, majd elengedtem a csuklóját, kiadtam az útját.

Ez után mi történt?

Végigpróbáltam az összes ízt a pizzázóban. Az összes feltétet az összes lehetséges kombinációban. Volt amitől gyomorrontást kaptam, volt amit többször is akartam volna enni, de megfogadtam, hogy mindent csak egyszer. Mindennap Taeyong hozta ki nekem a pizzát, csöngetett, feljött, letámadott, kicsókolta belőlem a szuszt is, elvette a pénzt, és már ment is. De ezek mellett minden nap megtudtam róla, vagy az életéről egy kis dolgot. Például, hogy mi a kedvenc színe, étele, mivel tölti a szabadidejét, és hasonló felesleges kis semmiségetek. Édes kis semmiségeket.

Ma viszont egy lehetetlenül nagy problémába ütköztem. Elfogyott a pénzem. A fizetésem csak két nap múlva jön, és itthon mindössze néhány wont találtam.

- Francba - mondtam, majd elhajítottam azt a kevés vasat, amitől megijedt a macska. - Ohh, Ita, cs-cs-ccsshh, sajnálom - csitítgattam a kisállatot. A cica dögönyözése közben arra jutottam, hogy későn kell pizzát rendelnem, hogy Taeyongnak ne kelljen annyira sietnie.

Csak este kilenckor nyúltam a mobilhoz és csöngettem a pizzázót.

- Szép estét - köszöntem a mobilba.

- Nahát, hogy hogy csak ilyen későn hívsz? - szólalt meg a vonal másik oldalán a szokásos női hang.

- Csak így volt kedvem - ködösítettem. - Ma Hawaii-t kérek - közöltem szűkszavúan.

- Azt kértél első nap is, nem? - szinte láttam magam előtt, ahogy ráncolja a homlokát.

- De - feleltem szűkszavúan.

- Ez egy különleges nap lesz?

- Ja - egyszerűen nem jutott el az agyamig a párbeszéd abszurditása, csak folytattam. A hetek során nagyon közel kerültünk egymáshoz a csajjal - még mindig nem tudom a nevét -, ami miatt eléggé megnőtt a telefonszámlám, de sutyiban mindig visszahívott, hogy tovább lelkizzünk.

- Megy a pizzád - nem mondtam semmit, csak bontottam a vonalat. Ideje, hogy kihozzam magamból az össze szexiségemet.

A lakást igyekeztem a lehető legjobban elpakolni. Elrámoltam az elől hagyott ruhákat és használati tárgyakat, Itával átrohantam a néni lakására, hogy ne nézze végig az akciómat. Előkerestem valami olyan ruhát, amit nem sajnálok, de jól is néz ki, utána már csak türelmetlenül vártam a pizzámat, amit a reményeim szerint már csak hidegen fogom elfogyasztani.

Végre megszólalt a csengő, azonnal beengedtem, már nem is szóltam bele a telefonba, és résnyire hagytam az ajtót, hogy be tudjon jönni. Pillanatok múlva már hallottam is a nyikorgását és rohantam felé, de egészen más állt ott, mint akire számítottam.

- Megjött a pizza! - az ajtóban álló ember nem Taeyong volt. Még megközelítőleg sem. A mostani futár nyomhatott vagy száznyolcvan kilót, zsíros, ritkás fekete haja volt, amit keresztbe fésült a feje tetején. - Most csak háromszáz lesz, a ház ajándéka - vigyorgott, én viszont még mindig csak leesett állal bámultam.

- Nem én rendeltem - jelentettem, ki majd semmilyen választ sem megvárva becsaptam a bejárati ajtót.

- De hát erre a címre volt rendelve! - hallatszott át a nyílászárón a felháborodott hangja.

- Téves lesz, én mást vártam! - kiáltottam vissza, és lényegében ezzel igazam is volt. Én rendeletem, de más személyt vártam.

Magasról, és ívesen szarva a méltatlankodó futárra ledobtam magam a kanapémra, hogy emésszem egy kicsit a lelkem bánatomban. Igazából tök jól jött ki, hogy elfogyott a pénzem, mert lett volna oka maradni Taeyongnak, és végre megtörténhetett volna az együttlétünk, mert kicsit úgy éreztem - már a második alkalommal feltűnt -, hogy Taeyong elkezd vonzódni hozzám. Nem csak szexuálisan, hanem érzelmi kötelék kezdett kialakulni kettőnk között. Azokból az apró dolgokból, amiket a hetek folyamán tudtam meg róla, egy elképesztően szimpatikus és vonzó embert véltem felfedezni. Hatalmas akaraterővel, becsületességgel, és udvariasággal, ami belőlem pont hiányzott, épp ezért lett olyan borzasztóan szerethető a szememben. Szeretem.

- Ahh, miért kegyetlen az élet?! - kiáltottam fel, tehetetlenül dobálva magamat a heverőn.

- Az életed azt kérné, hogy engedj be! - ledermedtem. Egy pillanat alatt fagytam le, ahogy meghallottam a nappali bejárata irányából az ismerős hangot. Felkaptam a fejem, majd ahogy realizáltam, hogy ki is áll ott, felültem.

- Taeyong? - nem kicsit akasztott ki, hogy ott állt az az ember, akiről eddig ábrándoztam. - Hogy jutottál be? - tettem fel az első kérdést, ami az eszembe jutott.

- Annyiszor láttam, ahogy otthon hagyod a kulcsot és kívülről nyitod ki az ajtót - mosolygott azokkal a gyönyörű, és csodákra képes ajkaival.

- Mi? - kérdeztem.

- Itt lakok veled szemben - tette még hozzá.

- Mi?! - akadtam ki teljesen. Megráztam a fejem, és újra rákérdeztem. - Mi? Mióta? Miért nem szóltál? Miért nem tudtam róla? - toldottam meg még néhány kérdéssel.

Nem tudtam felfogni. Az az ember, akit egy hónapon keresztül csak délutánonként láttam. Az aki miatt képes voltam napközben borzasztóan kinézni, hogy utána a találkozónkon lehengerlő legyek. Aki az életem lényegét jelentette és jelenti még mindig...

Az itt lakott a szomszédomban.

- Be kellett tartanom néhány határt, amit magamnak szabtam meg - komorodott el. - Megfogadtam, hogy a magánéletemben nem fogok érintkezni világos, hogy miért támadott le akkor, amikor a pizzát hozta el, és miért nem tudatta velem, hogy itt él. - Annak ellenére, hogy mennyire szeretlek… - tette még hozzá.

Először lassan fogtam fel a szavai jelentését. Aztán úgy éreztem nem maradhatok a seggemen.

- Tudod, nem kérdezem miért vannak ezek a határaid - keltem fel a helyemről és lassan felé kezdtem sétálni. - De én sosem voltam arról híres, hogy betartom ezek. Legtöbben gátlástalannak tarta… - félbe szakadt a hosszúnak tervezett, szexinek és izgatónak szánt beszédem, amit a végén néhány érdekes elemmel fűszereztem volna, mert Taeyong visszalökött a kanapéra, csak azért, hogy felém másszon és az ajkaimra tapadjon.

Egy pillanatig sem kímélt, érzékien kényeztette a párnáimat, hol az alsót, hol a felsőt szippantotta be és gyűrte meg. Én teljesen lefagytam, reagálni se tudtam hirtelenjében. Közben a kezei se voltak tétlenek, először terpeszbe húzta a lábaimat, hogy közéjük feküdjön, majd az egyik kezével megtámaszkodott, a másikkal pedig kicsit feltolta a felsőmet, ami alatt az ujjai izgatóan futkostak. Szája elengedte az enyémet, végre levegőhöz juthattam, de ő nem állt le ilyennel, hanem a nyakamra tévedt.

- Taeyong… - lihegtem, de egy nyögésbe fulladt a neve, és vele együtt a mondanivalóm vége is. Fogait egészen a fülem tövétől, a nyakam aljáig húzta, szinte karcolta a bőröm, majd extrém módon tapadt az ádámcsutkámra és megszívta. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez sokáig fog látszani, de nem érdekelt, csak hátrahajtottam a fejem és az ujjaimat a hajába futtattam. Nagyobb terület és nyomás. Közben feljebb tolta a pólóm, majd néhány pillanat múlva már el is dobta magától. Amint lekerült rólam, én is az övéért nyúltam, és hasonlóan a sarokba száműztem. Végigpásztáztam a tekintetemmel a hibátlan, hófehér, éppen kellemesen kidolgozott felsőtestét, majd a kezemet is végigvezettem ugyanazon az úton, ahol korábban a szemem járt.

Visszahajolt a nyakamhoz, de az ajkai egyre lejjebb kalandoztak, először a kulcscsontomat megkínozva, majd a mellbimbóimat izgatva. Sokáig szórakozott azzal, hogy a szájával az egyik mellbimbómat kényeztette, amíg egy kaviccsá nem keményedett, míg a másiknál az ujjaival érte el ugyanezt. Munkája nem volt hiába való, úgy lihegtem a fülébe, meg a nagyvilágba, mint egy rossz szajha, folyamatosan könyörögve a folytatásért, mire az egész felsőtestem tele lett szívásnyomokkal és harapásnyomokkal. Annyira szívesen megismételtem volna ezt vele, de nem volt lélekjelenlétem megmozdulni, és miután felül végzet, alul kezdett matatni.

Winwin junior már borzasztóan ki akart szabadulni, és Taeyong nem könnyített ezen, amikor nadrágon keresztül kezdte simogatni.

- Az Istenért is! - kiáltottam fel tehetetlenül majd fordítottam a helyzetünkön. Boldogan ültem a derekára, pontosan éreztem, hogy a férfiassága igencsak nagy, és kényelmetlen lehet a nadrágja. - Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg? - nyaltam meg az ajkaimat és rögtön a lényegre tértem.

A nadrágját néhány precíz mozdulattal a bokájáig toltam, majd hagytam, hogy onnan a saját, türelmetlen stílusában lerugdossa. Nem csak őt, de magamat sem akartam kínozni, gyorsan megszabadítottam az alsójától is. A férfiassága az alhasára csapódott, mikor végre felszabadult, én meg boldogan konstatáltam, hogy ez a hatalmas erekció miattam van. Az ágyéka felé hajoltam és finoman ráfújtam a hegyére, épphogy csak ingerelhettem, izgathattam vele, de semmi konkrét munka nem volt. Dühös morranást kaptam reakciókét, és rögtön követte két erőszakos kéz, amik a hajamnál fogva nyomtak egyre csak közelebb a célhoz.

Elvigyorodtam, hogy milyen kis türelmetlen, és megsajnálva nem kínoztam tovább. Rögtön a lehető legmélyebbre engedtem a farkát, a makkja a torkomat ütötte, én igyekeztem nem megfulladni, Taeyong meg igyekezett nem hangosan felnyögni. Az egyik keze eltűnt a hajamból, miután a fejemet fel-le mozgatva kezdtem dolgozni rajta, mert a szájára szorította, hogy elnyomja torokhangú nyögéseit, és mélyről feltörő sóhajait. Sokáig játszadoztam vele, hol ő irányított a hajamnál fogva, hol én kínoztam ott, ahol akartam, de az utolsó pillanatban kiengedtem, mielőtt elmenne. A fontos rész még csak most következik.

Egy pillanat múlva megint a hátamon találtam magam, és Taeyong villámsebességgel rángatta le rólam a nadrágomat, az alsómmal egyetemben.

- Mi ez a nagy sietség? - nevettem miután teljesen meztelenül feküdtem előtte.

- Olyan… gyönyörű és piszkosul izgató vagy egyszerre, hogy ha túl sokáig nézlek, itt elmennék - motyogta a testemet vizsgálva. Nem szoktam elpirulni az ágyasaimtól kapott bókoktól, de amiért ez Taeyong szájából hangzott el az egész arcom, sőt testem lángba borult. - Ezért jobb lesz minél hamarabb cselekedni - nyalta végig a száját. - Ugye van itt…?

- A fiókban - mutattam a komód felé, minden ömh… játékomat és kelléket ott tartom, amikre szükségem lehet ilyen esetekben.

Taeyong eltűnt felőlem, majd egy pillanat múlva egy kis tégellyel tért vissza. Felpattintotta a tetejét és vastagon bekente vele az ujjait. Végignéztem a cselekedeteit egy kis rettegéssel, nem azért, mert féltem tőle, vagy a vele való együtt léttől, de nagyon rég voltam már kitöltve, és a fájdalomküszöböm szürreálisan alacsony.

- Mikor voltál utoljára együtt valakivel? - mintha megérezte volna a félelmemet.

- Elég régen… - motyogtam. Lassan elmosolyodott és lehajolt egy rövid csókért.

- Akkor óvatos leszek - ígérte. A kezét a férfiasságomra kulcsolta és a nyakamhoz hajolt, amikor becsúsztatta az első ujját. Tényleg mintha semmit sem éreztem volna. Az őrjítő kézimunkája miatt borzasztóan gyorsan tágultam. A következő pillanat már az volt, amikor a férfiasságát kente be vazelinnel.

- Nem lesz ez kev… - szokásához híven belém fagyasztotta a szót, ahogy tövig merült bennem.

Egyáltalán nem felelt meg az akárhány ujja a méretének. Fájdalmasan szisszentem fel, alig tudtam befogadni.

- Istenem, olyan szűk vagy… - szexuálisan túlfűtött hangja engem is az őrületbe kergetett. Sokkal inkább ő tűnt kétségbe esettnek, ahogy próbálta visszafogni magát.

- Mozogj - löktem előre a csípőmet. Inkább élvezze.

A szemeimbe nézett és biztos látta benne a fájdalmat, de lassan bólintott és finomat lökött a csípőjével. Nem mozgott gyorsan, kereste a megfelelő szöget és tempót, majd egyszer csak súrolt valamit.

- Oh - nyílt ki a csipám, majd Taeyong tekintetét kerestem. - Baszki, ott - nyögtem ki.

Ezek után nem volt megállás, nem súrolta, vagy megbökte a prosztatámat, hanem egyenesen beledöfött. Egyre csak diktálta a tempót, az ő mély nyögései, és az én néha lányosan magasba csúszóak keveredtek egymással. Hol gyorsabban, hol lassabban, de erősebben lökött, én pedig csak vonaglottam alatta. Néha a szófa támlájának csapódott a fejem az intenzív tempójától.

Amikor előre lendült én is feltoltam a csípőmet, majd egy sikítás szakadt fel belőlem.

- Én mindjárt…

- Tudom - nem tudom, hogy ugyanazt érezte-e, de néhány pillanat múlva a csúcsra értem, és a nevével a számon élveztem el. Pontosan utánam ő is követett engem, mélyen belém engedte a magját.

Rám zuhant, én pedig sután átkaroltam a hátát. Mind a ketten kapkodtuk a levegőt, ami ezután a menet után, nem is volt meglepő.

Óvatosan legördült rólam, egy cuppanással ki is húzódott belőlem. Nem volt semmi takaró a közelünkben, szóval csak szimplán magához húzott.

- Taeyong… - bújtam hozzá.

- Tessék? - készségesen szorított magához, mint, aki soha sem akar elengedni.

- Azt mondtad, hogy megszabtad a határaidat. Akkor most miért csináltad ezt? - kérdeztem. Az ujjaimmal beazonosíthatatlan mintákat rajzolgattam a fedetlen mellkasára.

- Tudod, azért is szerettelek meg, mert szabad vagy. Nincsenek gátlásaid.

Úgy éreztem, itt az idő átlépni a határaimat nekem is.