Dear Darling Diva - 1. rész

Na heló-heló, itt vagyok az újabb részével a TeukChul szerepnek. Imádom írni, mert folyamatosan fangörcsölök közben. Remélem veletek is így lesz.
Jó olvasást hozzá!
Hagu~

Heechul

- Hyung, mit csinálsz? - a konyhában álltam, és valami kávé hatású és kinézetű italt próbáltam összehozni. Yesung épp ebben zavart meg.

- Életet?

- Gyereket? Ilyen volt az éjszaka a szobátokban?

- A SAJÁTOMAT - dühösen fordultam meg, és az arcába fröcsköltem a saját italomat. - Látod most csinálhatok újat - visszafordultam a pulthoz, és újabb kávé főzésébe kezdtem.

Az éjszaka nem történt semmi említésre méltó, nem fordult meg Leeteuk, nem ölelt magához és fáztam.

Leeteuk

Reggel hiányérzetre ébredtem. Aztán rájöttem, hogy csak Heechul mászott ki mellőlem, és elkezdett öltözködni. Potom háromnegyed óra után végre kiment a szobából, mire én is felkeltem, lezuhanyoztam, gyorsan magamra kaptam egy ócska farmert meg egy kiszuperált pulóvert otthoni ruhának, és a konyha felé indultam kávéért.

A konyhában Yesungot, Siwont és természetesen Heechult (ki mást) találtam, épp kávé készítés közben.

- Heechul-ssi, készítesz nekem is...

- Nem - vágta rá kicsit hisztisen és nagyon határozottan.

- De miért, necsináldmár - mondtam szenvedősen. - Annyira szeretnék kávét~

- Erre gondolhattál volna este is - Heechul dühtől remegő kézzel kitöltött valamennyi kávét, ráöntötte a tejet, hogy csak úgy loccsant, és hosszú léptekkel kivonult.

Heechul

Kávét akar, mi? Kávét akar? Kávét? Akarjon! Én is sok mindent szeretnék, szerettem volna, de sosem kaptam meg. Hát szenvedjen ő is. Szenvedjen, hogy nem kapta meg, vagy szenvedjen, hogy egyedül kell megszereznie. Akkor is, ha csak egy italról van szó.

- Hyung, vigyázz, kiöntöd a kávét! - Kyuhyun kapott felém, és kivette a kezemből a kávét. - Ezt nekem csináltad? - vigyorgott, és már kortyolt bele, de megjelent a szobatársa, és kivette a kezéből.

- Kyu, ne légy udvariatlan, akkor se, ha a hyung épp hulla - szidta le, és a kezembe nyomta. - Jó reggelt, igyad csak - mosolygott rám, amit én fáradtan, de boldogan viszonoztam.

- Köszönöm - simítottam meg a felkarját, majd tovább csoszogtam a nappali felé.

Leeteuk

Heechul rögtön Kyuhyunba futott, aki azonmód elcsaklizta a kávéját. Már mentem volna leszidni, de valaki megelőzött. És a valaki kapta a karsimítást és a valaki kapta a mosolyt is.

- Beágyaztatok már? - mordultam Siwonra. - Ébresszétek fel a többieket és menjetek el boltba, ezek kellenek - nyomtam a kezükbe egy cetlit, és magam is sértetten elvonultam a nappaliba.

Heechul

Felnéztem a belépő Leeteukra, de nem köszöntem, vagy adtam bármi jelét, hogy szívesen látom.

- Neked nem kell beágyazni? Ha már csak te használtál amúgy mindent - tettem még hozzá a saját szemrehányásomat. Leült velem szemben a másik kanapéra. - És ugye felírtad nekik, hogy minimum egy pótágyat vegyenek, meg néhány plusz takarót, mert meg fogok fagyni az éjszakák során, és nem tudok énekelni megfázva. Egy önálló turnén meg nem lenne túl szerencsés playbackezni - idegességemben elkezdtem mindenféle baromságról hadarni, ami a szívemet nyomja. Nehéz megállni, és megszabni a határt a publikus, és kevésbé publikus dolgok között.

Leeteuk

- Beágyaztam. Neked is beágyaztam. Nem hiszem, hogy egy közértben bármelyiket is találnak, errefelé, mint látod, az ágy egyébként is úri huncutság, de ha nem is az lenne, akkor sem lenne lehetőségünk beszerezni egyet, így se tudom, hogy hogyan oldjuk meg az egész napos próba alatt, hogy senki ne legyen rosszul, ne száradjon ki, ne essen össze, ne menjen el a hangja, ne botoljon el és törje össze magát… - soroltam félig mormogva a problémáim körülbelül egytizedét, hogy ő is aggódjon akkor már, ne csak én. - Ha hiszed, ha nem, nem csak neked lehet kényelmetlen az ágy, vagy az a rohadt takaró - nagyon ritkán káromkodom, úgyhogy erre rendesen elkerekedtek a szemei -, egész este kétszer három órát aludtam, a közbeeső részen bámultam a falat - azt csak nem mondom el, hogy őt is bámultam…- és ha jól emlékszem, rám és nem rád nehezednek a vezetés egyéb gondjai, mint a terelgetésetek, a viták a menedzserekkel, a megbeszéltek betartatása, a minden feletti felügyelet…

- Ha végeztetek a panaszkodással - kopogott be mérgesen Kangin - akkor talán ismertethetnéd a menetrendet, hyung - ‘nalátodmitmondtam’ pillantást vetettem Heechulra, és kimentem a konyhába a többiekhez.

Heechul

Egyszerűen utálom, ha másoknak van igaza, akkor is, ha az az igazság minden apró-cseprő problémából lett összeszedve, csak azért, hogy felbosszantson, de akkor is igazság, és nagyobb baj.

- Utálom - motyogtam idegesen, majd összeszedtem magam és felálltam az eddigi helyemről, hogy meghallgassam a leader menetrendjét. Elballagtam a konyháig, ami úgy tűnik, ideiglenesen a központi helység lett a turné alatt. A lehető legtávolabbi pultra támaszkodtam, és onnan hallgattam a szobatársam magyarázását, persze az agyam kikapcsolt és az összes információ az egyik fülemen be-, a másikon meg kiment. Lényegében Leeteuk arcát bámultam, nulla reakcióval. Arra eszméltem fel, hogy mindenki engem néz, és Leeteuk kérdezett tőlem valami.

- T-tessék? - nyögtem ki, mert fogalmam sincs miről volt szó.

Leeteuk

Mikor Heechul beténfergett, már javában a napirendi pontokat soroltam.

- … utána eszünk valami szendvicset, és jön a second ment, ahhoz kiosztom a lapokat. Akinek előtte solo stage-je volt, az gyorsan átöltözik, és akkor jön vissza, amikor Kangin másodjára beszél.

- Akkor gyorsan kell öltözni, mert Kangin-hyung mindig közbeszól - piszkoskodott Siwon, feladva a labdát Kyuhyun poénjához.

- Dehogy, hiszen csak egyszer beszél: folyamatosan! - mindannyian elnevettük magunkat, miközben az említett méltatlankodva kikérte magának.

- Ezután a Rokkuko lesz, amin öhm… az menedzser gyakorlatilag össznépi fanservicet kért - folytattam. - Viszont mi választhatjuk ki, hogy kivel.

- Micsoda engedékenység…

- Én szívesen lennék Ryeowookkal - mondta Yesung, és Wookie is beleegyezően bólintott.

- Én Heechullal - fene a fejedet, Siwon, hördültem fel magamban.

- Arra gondoltam, hogy én lennék Heechullal - vallottam gyakorlatilag szerelmet neki.

- És ő kivel szeretne…?

Heechul

- Kivel lennél, Siwonnal vagy Leeteukkal? - segített ki Yesung.

- Mármint hol? Miben? - zavarodtam össze, arra gondolva rögtön, hogy kapcsolatban.

- A Rokkukoban - segített tovább.

- Ja - esett le tüstént. Megismételtem a “ja”-t, olyan tipikus leesett a tantusz stílusban. - Ömh, ezt miért nekem kell eldönteni? Nincs leírva valahol valami papírban, amit az SM küldött? - zavarodtam össze újra. A többiek csak rázták a fejüket, hogy szabadkezet kaptunk. - Akkor Siwonnal - vágtam rá. Ki van csukva, hogy én ennyi dolog és múltbeli történés után ÚJRA Leeteuk karjai között énekeljek, vagy inkább lényegében a színpadon szexeljek vele. Persze szigorúan ruhában, mert kiskorúak a nézőink. - Még valami?

Leeteuk

Kellene egy pillanat… nem, napok kellenének ahhoz, hogy egyáltalán felfogjam és megértsem. Ez meglátszhatott a fejemen is, mert Heechul arcán (pont az ő arcán) némi aggodalmat véltem felfedezni, Yesung pedig diszkréten oldalba könyökölt.

- Oké, öhm… - köszörültem meg párszor a torkomat. - Oké, akkor Kyuhyun, te kivel szeretnél lenni? - fordultam az első ember felé, akit megláttam. Nem volt jó ötlet.

- Nem tudom! - kezdett el velem kiabálni, és kirohant a konyhából. Annyira ismerős és követendő reakció volt, hogy rögtön elkezdtem találgatni.

- Jó - masszíroztam meg az arcom fáradtan. - Jó. Jó. Akkor... jó - szedtem össze magam. - Én Kanginnal leszek, és Kyu nem lesz a színpadon. Ő úgysem a T tagja. Mindenkinek jó így?

Heechul

A tagok bólogattak, én meg úgy döntöttem, hogy a színpadi próbák előtt inkább sétálok egyet, mert biztos voltam benne, hogy ki fogok borulni, ha előtte nem szellőztetem ki a fejem. Kifordultam a konyhából, megpróbáltam valami elfogadható öltözéket felvenni, majd a napszemüvegemet is előkerestem, és indultam is.

- Mikor kezdünk? - kérdeztem a legfiatalabb tagunktól.

- Fogalmam sincs, de most én is veled megyek  - húzta a cipőjét Kyu, majd a szemüvegét is feltolta az orrára, én meg csak vállvonva beleegyeztem. Összetört szívek, van ilyen. Bár Kyu szívét részben én törtem össze, mert Siwont választottam. Úgy tűnik, ez őt nem zavarja annyira.

Leeteuk

Eljött a próba ideje. Összekiabáltunk mindenkit és az első autó (benne Yesung, Eunhyuk, Donghae és Ryeowook) már el is indult. Akik viszont természetesen nem jelentek meg időben… Heechul és Kyuhyun. Fölösleges volt azzal áltatni magam, hogy Kyuhyun miatt aggódom jobban, végül is ő a fiatalabb és felelőtlenebb, de hiába evil maknae, meg sem próbálhat versenyezni Heechullal felelőtlenségben. A késésüknél valójában egy dolog zavart jobban: Siwon is láthatólag az idősebbért aggódott. Felhívta hatszor, írt neki sms-eket, miegymás, amitől a plafonon voltam. Bár Kangin szarkasztikus és türelmetlen megjegyzései sem segítettek, legalább Siwonnak is jutott belőlük bőven. (Példának okáért, hogy hagyja abba a telefonja baszkurálását, mert már én [Leeteuk] is megpróbáltam mindent. Maximálisan egyetértettem vele.)

Heechul

Kyuval bejártuk a hozzánk közeli városrészt, és egész kis pofás boltokat találtunk. Többek között vettem egy takarót, hogy végre nyugodt éjszakám legyen. Én naiv azt hittem, hogy attól, hogy veszek egy saját pokrócot, nyugodt éjszakám lesz. Aha.
- Nem kéne már hazamennünk? - kérdezte Kyu, amikor a sokadik mellékutcára kanyarodtunk le, és lassan kezdtünk eltévedni. Rápillantottam a némított mobilomra, és akkor tűnt fel, hogy mennyi olvasatlan üzenetem és nem fogadott hívásom van.
- Hoppá.., de hogy jutunk vissza? - néztem körül. Fogalmam sem volt, hol vagyunk.
- Ömh passz, hívj fel valakit - javasolta Kyu, amit meg is fogadtam. Csak néhány pillanat múlva esett le, hogy Leeteukot tárcsáztam automatikusan, mint “megmentőmet”.

Leeteuk

Nem is tudom mióta várakoztunk, bár valószínűleg többnek tűnt, mint amennyi valóban volt, amikor Heechul végre felhívott.

- Hol vagytok, és miért nem itt? - szóltam a telefonba köszönés helyett, mire Kangin és Siwon is felkapta a fejét. - Ők azok - mormogtam oda nekik.

- Igazság szerint nem tudjuk - hallottam Heechul hangján, hogy feszeng. - De vettem takarót…

- Nem tudjátok?! - ugrott oktávot a hangom. - Mi az, hogy nem tudjátok?! VAN FOGALMAD RÓLA, KIM HEECHUL, HOGY MOST VAN 7 PERCE, HOGY OTT KÉNE LENNÜNK?! OTT, hangsúlyozom, tehát pontosan NEGYED ÓRÁJA itt kéne lennetek! El fog csúszni az EGÉSZ próba, és nyugodt lehetsz, NEM a munkából faragják majd le az időt - adtam ki magamból az aggodalmat és az ideget, hogy a menedzserek majd engem tesznek felelőssé. Na meg hogy valami történt velük... Egyszer csak azon kaptam magam, hogy Siwon kirántja a kezemből a telefont.

- Mi történt? - kérdezte aggodalommal teli hanggal, amitől rászállt az agyamra a lila köd.

- Ne. Vedd. Ki. A. Ke-zem-ből. A. Te-le-font - szótagoltam le neki nagyon halkan és nagyon idegesen, majd újra a telefonhoz fordultam. - Jó. Fel tudtok csatlakozni a GPS-re? Persze, miért is tudnátok. Milyen utcában vagytok? ...Öt perc, és ott vagyunk. Ne menjetek sehova. Gyerünk - mondtam immár a másik kettőnek, és beszálltunk a ránk váró kocsiba, hogy összeszedjük ezt a két szerencsétlent.

Heechul

Megilletődötten hallgattam Leeteuk ordibálását, majd hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor átvette a mobilt.

- Oké, mindjárt értünk jönnek - fordultam a maknaemhez, miután bontottam a vonalat. - Hátra ülök, vagy legalábbis oda, ahol nincs Leeteuk - ecseteltem a terveimet. Nem kicsit ijesztő a mérges leader, és nem akarom testközelből megtapasztalni újból. Volt már szerencsém hozzá, és volt, amikor a seggem bánta. Leeteuk ugyanis egész életében egyszer volt részeg… de akkor igazán. Persze nem mondom, hogy ellenemre volt.

- Itt a kocsi - intett Kyu.

Leeteuk

Szerencsére hamar megtaláltuk őket, de túl szép lett volna, ha a menedzser nem veszi észre, hogy nem vagyunk ott a próbán.

- Hallo? Igen, hyung. Természetesen… Magam is épp… Határozottan… -     igyekeztem mindenben egyetérteni vele, és azt a látszatot kelteni a többiek felé, hogy ő is hasonló hangerővel kommunikál velem. Végül is nem kell, hogy nagyon rosszul érezzék magukat, például Kyuhyunon óbégatás nélkül is látszik némi bűntudat. Sajnos, mikor a menedzser legalább 20 decibellel az egészséges felett ordít, így vagy úgy, de kihallatszik a telefonból, úgyhogy kollektíve kerülték a tekintetemet. Amitől még idegesebb lettem.

Heechul

Behúztam a nyakam, és igyekeztem lecsökkenteni a térfogatomat, szinte eltűnni a kocsi bőrülésében. Sajnálatos módon Leeteuk mellé kellett ülnöm, mert gyorsan nem tudtam máshogy megoldani.

Szinte vérben forogtak a szemei, miközben bámult rám, sajnos jól tudtam, hogy jogosan. Nyugtatás képpen a combjára futtattam az egyik kezem, és finoman megszorítottam. Nem néztem rá újból, nem akartam tudni, hogy ezzel csak jobban felbosszantottam, vagy éppen ellenkezőleg.

Inkább csak mormoltam az imákat magamban, és reménykedtem.

Leeteuk

Villámgyorsan kipattantunk a kocsiból, és a lepakolást követően rohantunk próbálni. Egy egész napos, nagyon túlfeszített, jó-ha-csak-hárman-ájulnak-el próbára igyekeztünk, ráadásul olyan fagyos hangulatban, hogy a világ összes kandallója nem lett volna elég a helyzet feloldására. Oké, engem Heechul valamelyest lenyugtatott (és valamelyest fel is izgatott…), de ez csak annyit jelentett, hogy nem akartam mindenkit megütni. De mivel én nagyon ritkán vagyok ideges, ezért mindenki tart tőlem ilyenkor, amitől persze rendszerint bármilyen nyugtatás után is ideges maradok. De Heechul kivétel. Ami miatt könnyen lehet, hogy ma mégis megütöm Siwont.