Il principe e il povero (Koldus és Királyfi) - 1. rész

Sziasztok, meg is érkeztünk az Il principe e il povero első részével! 

A felosztás a következő: 

Rocky - Misi (Kimtschi)

Moonbin - Én (Hagu)

Figyelmeztetés/korhatár: 18+ majd, most csak 14+

Nem biztos, hogy rendesen át van nézve, szóval sajnálom a hibákat ><

Jó olvasást~

"Vannak olyan elit iskolák, ahova felvétel előtt fel kell mutatni már eredményeket. Gimnázium előtt nyelvvizsga, szakközépiskola előtt már egy végzettséget, egyetem előtt már egy diplomát.

Ide bekerülni bármilyen kiemelkedő képesség, vagy pénz nélkül? Lehetetlen, vagy legalábbis eddig úgy tűnt. MoonBin az egyetlen olyan személy, aki semmit sem tud felmutatni, mégis, mint egy iskolaelső."

Hagu

Moonbin pov.

Hogy mit keresek itt?

Egy borzasztóan hosszú, széles és tiszta folyosón. Épp ez volt a legfurább, hogy egy középiskolában semmi sem ilyen tiszta. Ez az iskola egy palotában volt. Vagy nem is tudom, kívülről úgy festett, mint egy vár, hatalmas tornyokkal, meg birtokkal. A belseje viszont teljesen, mint egy modern iskola, interaktív termekkel, letisztult formákkal, viszont vörösszőnyeggel.

De fogalmam sincs, mit keresek itt.

Eddig egy vidéki városban jártam a legócskább gimnáziumba, erre egyik napról a másikra kapok egy levelet - fenyegető levelet -, hogy felvettek - és ha nem jövök, bajok lesznek -, szóval összepakoltam a dolgaimat, a kapott felszerelést, és felvonatoztam Szöulba.

Kihaltnak tűnt az iskola, pedig a tanítás már elkezdődött, de egyik teremből se hallatszott ki egyetlen hang se. Minden néma volt. Vagy rendkívül jó a hangszigetelése a falaknak és a nyílászáróknak, vagy pedig mindenki néma és gyík. Egyik sem épp nyerő válasz, mert ha valaki meg akar verni egy teremben, akkor nem hallatszik a segélykiáltásom, vagy itt senki se haverkodik, hanem mindenki tanul. Bár, ha ez ilyen menő hely, akkor tuti egy csomó pénzes, sznob gyerek is van, aki lázad, szóval az első lehetőség valószínűbb.

Mit keresek én… itt?

Ha minden igaz, az osztálytermemet, de egy ilyen helyen lehetetlen megtalálni, főleg egy hasonló újoncnak, mint én. Kaptam egy számot, hogy ezt a termet keressem, de ennyi. Mégis hol keressem? Az “a” szárnyban, vagy a “c”-ben? Annyi lehetőség van, hogy felsorolni sem tudom. Ezeket is csak most találtam ki, az se biztos, hogy léteznek.

Végre megpillantottam egy személyt. A fiú, az iskola egyenruhájában - kissé lazára vett egyenruhájában, mert az ing felső akárhány gombja kigombolva, nyakkendő nélkül, tornacipőben -, ráérősen sétált a folyosó közepén.

- Elnézést! - szólítottam meg már messziről. Megszaporáztam a lépteim, mert nem akartam a távolból kiabálni neki. - Nem tudod merre van a 128/c terem? - Mielőtt viszont mellé értem, vagy megfordult volna, egy gyűrődésben… pofára estem. A könyveim kihullottak a kezemből, a táskám a fejemre esett, én meg pont előtte landoltam.

Felháborító, hogy egy ilyen puccos helyen gyűrődések vannak a szőnyegen.

Rocky pov.

Egy hatalmas koppanást hallottam, majd megfordulva szembetaláltam magamat egy kb. velem egyidős sráccal. Először nem tudtam szóhoz jutni, mert kellően lefoglalt az, hogy kinevessem a szerencsétlenségét. Nem volt ismerős az arca, gondolom most vették fel. Ah, még egy a kretének közül.

Egy ideig még bámultam, ahogy némán, elvörösödve a szégyentől pakolássza össze a cuccait, de túl lassú volt. Nem késtem olyan sokat, de ha így haladok, akkor még beírnak egy egész órai igazolatlant. Összefogtam a maradék földre esett könyveit, majd a kezébe nyomtam, miután felállt.

- Mit mondtál, melyik termet keresed? - kérdeztem idegesen, és a karórámra pillantottam. Már negyed óra késésben vagyok.

Moonbin pov.

Nem tűnt túl boldognak a srác, hogy őt találtam meg a bajommal. Vagy annak nem örült, hogy én találtam meg a problémámmal.

- Kösz - motyogtam, miután elpakoltam a könyveimet. Legyintettem egyet az arcom előtt, de tudom, hogy felesleges, úgyis egy darabig fogok még égni a szégyenemben. Alsó középiskolás koromban, amikor először megszólított az általam kedvelt lány, egy fél óráig szalonnát lehetett sütni az arcomon. Aztán persze rájöttem, hogy felesleges a lányokat keresnem, mert sosem leszek domináns fél. Bár a fiúktól meg félek… maradok saját magamra, és… nos a jobb kezemre.

- 128/c terem - pillantottam a tenyerembe, ahova firkantottam a pontos számot. Az igazgató mindössze ennyit közölt velem, aztán eresztett is a dolgomra.

Rocky pov.

- 128/c? Akkor te vagy az az új diák, akit annyira fényezett az ofő? - mértem végig újra, most hogy már velem szemben állt. Magas, de szemüveges, és kicsi szemei vannak. A haja kicsit ferdén áll, az egyenruhája enyhén gyűrött. Hát, nem hiszem, hogy az a gazdag gyerek lenne… Akkor meg mit keres itt? Azt hittem, ide csak a magamfajta pénzes kölykök járnak...

- Mindenesetre gyere, én is odatartok. És siess, már fél óra késésben vagyunk. - néztem megint az órámra, és elkezdtem sprintelni. Még vagy öt perc, mire a teremhez érünk. Francba.

Moonbin pov.

- Ömh - toltam fel az orromra a szemüvegemet, mert az esés során lecsúszott. - Már nem azért, de… - kezdtem volna bele a tiltakozásomba, hogy mit dicsértek, de a srác már jóval előttem járt. - Megvárhatnál! - változtattam meg a mondatom végét, és összeszedve magam utána indultam.

 Egyetlen jó dolog van az ilyen susogós, csak néhány pozícióban alakmutató nadrágban, hogy futás közben kiemeli az ember hátsóját. És az útmutatóm combja és feneke is meglehetősen formás volt. Úgy gondolom, futhatunk még egy picit.

Rocky pov.

- Ne pofázz már annyit, csak siess! - szóltam hátra. Nem igaz, hogy most jött ide, és máris késik. Chh, tiszta kretén. Legalább a második órát megvárhatná a késéssel, mint ahogy én tettem, mikor idejöttem.

Végre elértünk a teremhez. A srác nagyon szaporán vette a levegőt.

- Mi van, nem bírod a futást, a sebességet? Ez később nem lesz hasznos tulajdonság… - utaltam más dolgokra… Akár leesett neki, akár nem, nem érdekel. Perverz vagyok, ez van.

- Mindenesetre maradj csöndben! - a teremből nem szűrődött ki hang. Lehet, hogy hiányzik a tanár? Bárcsak...

Lenyomtam a kilincset, és benyitottam. A töri tanár nézett vissza rám. Ó, a rohadt, büdös életbe…

- Jó napot, Tanár úr! - mosolyogtam rá. - Elnézést a késésért. Gyorsan a helyemre futottam, a leghátsó padhoz, és ledobtam a cuccomat. Körülnéztem, és akkor vettem észre, hogy mindenki előtt egy papír lap van letéve. BASSZUS. ELFELEJTETTEM. Ma évismételő TZ-t írunk… És mindjárt vége az órának… Így kéne megírnom? Ne már…

Moonbin pov.

Tányér méretűre nyílt szemekkel bámultam az osztályra, hogy ezek képesek év elején dogát írni. A diákok közül néhány szenvedő arc is nézett rám, ez az jelenti, hogy nem ők - vagy nem mind - a beteges hajtók, hanem a tanár egy állat.

- Ömh, izé, jó napot - kaptam észbe gyorsan, majd derékszögbe vágtam magam az osztály előtt.

- Kit tisztelhetek magában? - fordult felém teljesen a tanár. Tipikus csak a munkának élő, agglegény tanítónak tűnt. Az események szerint egy beteg állat is, és sosem fog kímélni minket az órán.

- Az új diák vagyok Moon Bin - hajoltam meg még egyszer, most a tanár felé. Az sztk stílusú szemüvegem megint le akart csúszni, úgyhogy azért is kellett kapnom.

- Moon Bin ki? - forrt fel az öreg. - A teljes nevén mutatkozzon be! - kicsit sem tűnt idegbajosnak, ahogy az asztala körül csapkodott leverve a papírjait, és elgurítva a tollait.

- Ez a teljes nevem - akaratlanul is próbáltam kisebbre összehúzni magam. - Moon a vezetéknevem, és Bin a kereszt… - motyogtam. A tanár finnyásan, szinte undorodva végigmért, majd elhúzta a száját.

- Úgy tűnik nem csak a sütnivalót, meg a pénzt, de még a neveket is sajnálták a feljebbvalók tőled - mondta végül. Már fel se vettem magamra ezt a sértést, annyiszor hallottam már az évek során. - Ülj le, te is megírod, hogy felmérjelek - biccentett az asztalok felé.

Már reménykedtem, hogy nem csak a teljes nevet, hanem a dolgozatot is megvonják tőlem, de nincs szerencsém. Legalább az önkritikám az igazi.

- Park, maga is megírja, nehogy azt higgye, hogy megússza. Bennmarad a szünetben, hogy befejezze - intett annak a srácnak, akivel ide jöttem. - Moonnal egyetemben.

Rocky pov.

Az apró reményem, hogy a sok késésemnek hála ma ebből a dogából kimaradok, teljesen elszállt. Szomorú arccal néztem rá, kutyaszemeket vágva, de nem hatotta meg. Ezt még gyakorolnom kell...

Kimentem a tanári asztalhoz, elvettem egy papírt, és elkeseredetten nekiültem a feladatoknak. “Írj kifejtős fogalmazást a koreai háborúról, a pártok berendezkedéséről, és a demilitarizált övezetről! Minimum 30 mondat.” Fhuh, ha eddig nem szerettem a törit, hát most se fogom.

Egy ideig próbálkoztam a szöveggel, de nem nagyon akart összejönni. Egy pillanatra oldalra néztem, de Jinwoo-hyung-gal találtam szembe magam. Jinwoo-hyung, aki most járja másodjára ezt az osztályt… Előttem pedig Eunwoo-hyung volt. Jinwoo buta, mint egy porcelántyúk, róla én lennék hülye puskázni. Eunwoo-hyung viszont direkt nem hagyja, hogy lenézzem róla a dolgokat… Miért ide ültem?! MIÉRT?!?!

Moonbin pov.

“Park”, vagyis a túravezetőm példáját követve én is vettem egy lapot, majd elolvastam az első feladatot, az évszámokhoz kellett eseményt írnom.

Mielőtt még kifolyt volna a szemem, felemeltem a fejem és az órára függesztettem a tekintetem. Már csak öt perc van hátra az órából, annyit meg kibírok úgy, mintha komolyan gondolkoznék. Levettem a szemüvegemet, mert az csak távolra szükséges, és találomra kezdtem beírogatni dolgokat a kijelölt helyekre. Lehetett volna feleletválasztós, mert abban minimum 20% esélyem lett volna eltalálni. Lehetett volna matek is, mert ahhoz konyítok egy minimálisan.

Akik befejezték, elkezdtek kifáradni a teremből, és lassan már csak én, a kísérőm, és egy szőke, de alacsony srác írtuk ezt a szennyet. Majd felállt, beadta ő is, és csak ketten maradtunk.

- Mint látom, semmit se haladnak, szóval kérem a dolgozatokat - lépett először hozzá, majd hozzám is a tanár, és kitépte a kezünkből a lapokat, majd kiviharzott a teremből. Ő se lesz a kedvenc tanárom.

Rocky pov.

Kissé csalódott voltam. Ez volt az első dogám idén, és semmit nem tudtam. Ajjj, nem kéne elcseszni ezt az évet. Tavaly is épphogy átmentem… Bedobtam a tollamat a tolltartóba, és a vállamra vettem a táskámat. Az új srác, Moonbin már majdnem kint volt a teremből. Ha nem csalnak az emberismereti képességeim, akkor ez a srác stréber. Le kéne tudnom előre, hogy ő fog felelni a kitűnő osztályzatomért…

Még mielőtt kiért volna a teremből, elé csaptam a kezemet, a falhoz. Megijedt, és kicsit meghátrált. Zavarodottan nézett rám.

- Figyelj, most jöttél ide, és semmilyen befolyásod nincsen… Beszélni szeretnék veled. Tisztázni a helyzetedet az iskolában. Ülj le egy székre! - utasítottam.

Mindig én beszélek az újoncokkal a helyzetükről, legalábbis, ha stréberekről van szó. Már jártas vagyok a dologban. Ha először nem hagyja magát, akkor kap pár ütést. Remélem ő nem az a makacs, kitartós típus. Még át kell néznem a biosz anyagot óra előtt.

Moonbin pov.

Nem kicsit kaptam szívrohamot, amikor a tenyere pont a fejem mellett csattant a falon. Pontosan az a beállás szokott lenni, ami a szerelmes animékben van a félénk lány, valamint a fasza fiú között. De én nem örültem ennek, szóval gyorsan hátráltam néhány lépést, amiből az utasítása után leülés lett. Kellemesen üldögéltem, bámultam rá hatalmas szemekkel, és vártam, hogy közölje azt, amit mondani akar.